CHRISTINE PLENTER

Pestlőrincen születtem, az elmúlt évszázad második felében. Talán ezért is tartom magam régi vágásúnak. Szeretném meséimben megőrizni ennek a világnak az értékeit, amelyeket naiv gyerekként, majd tudatosuló felnőttként hordozok. Szüleim és az idős generáció őszinte tiszteletét, megértést és toleranciát, türelmet és alázatot, az összetartozást és összefogást, a boldogságom meglelését szeretteimben, barátaimban, az adott szóban és emberi becsületben való hitet. Úgy hiszem, hogy napjainkban a folyamatos készenlét, sietség, és pszichés terhelés túl nagy ár a kitűzött célok, vágyak, álmok eléréséért. Tudni kell lassítani, szétnézni az úton magunk körül és észrevenni apró szépségeket, pillanatnyi örömöket, létünk csodáit.

A kertváros szélén, a közeli erdőben, a beépítetlen telkeken, a kátyús földutakon, a nyári melegben megolvadt, ragacsos aszfaltú utcákon csupa kaland volt a gyerekkorom. Barátnőimmel rendszeresen bukkantunk újabb és újabb felfedezésre váró helyekre, amik köré mesét szőttünk, mert titkaikat kerestük. Ám a legmeghatározóbb élményeim az állatokhoz kötnek. Honnan jött, hol kezdődött az állatszeretetem? Nem emlékszem. Csak a macskákra, kutyákra, nyulakra, csirkékre – és az ehhez az életvitelhez tartozó – egerekre. Nem csupán játszani szerettem velük és szereplőként bevonni őket kalandos történetekbe, hanem etetni, ápolni, foglalkozni velük. Így lehetőségem nyílt alaposabban megismerni világukat, megfigyelni reakcióikat egymás között és az emberek felé. Később bármerre éltem, főiskolára, egyetemre jártam, dolgoztam, mindig volt mellettem állat. Őszinteségük, tisztalelkűségük a legnehezebb időkben is segítségemre volt. Mivel kitartóan hittem benne, teljesült gyermekkori álmom is: lovaim lettek. Együtt dolgozhatok velük, taníthatom őket, tanulhatok tőlük és feltöltődöm általuk.

Fiam születése tette teljessé számomra az utat. Segített a meséket, a megélt történeteket, tapasztalatokat, érzéseket továbbadni. Úgy gondolom, hogy mindnyájunknak, akik szülők vagyunk, az egyik legörömtelibb feladat az életben mesélni, és gyermekünkkel közösen újabb meséket kitalálni.