PATTANJUNK LÓRA!

66 / 100 SEO Score

Macskabarátaim már nem egyszer szálltak lóra, és biztos vagyok benne, hogy lesznek még lovas kalandjaik. Legjobban a sportos Roger cica élvezte, ezért az ő rovatába fogtok kapcsolódó, kedvébresztő gondolatokat találni erről a fenséges sportról és kikapcsolódásról.
Az alábbi riportban Szilvási Marianna tanítónővel és lovasoktatóval beszélgetek a lovaglási lehetőségekről, és nagyvonalakban bemutatjuk egy kezdő számára, hogy mi vár rá, ha beleszeret a lovakba.
 Vajon akik akár versenyzőként, akár lelkes amatőrként űzik, miért ezt a sportot választották? Mit ad, mitől izgalmas és érdekes?

Macska Maharadzsa:
Téged Felsőpakonyon, valamint Gyál, Üllő, Vecsés környékén sok, lovak közelébe került gyerek lovasoktatóként ismer, Pesterzsébeten pedig tanítónéniként. Hogy is van ez?

Szilvási Marianna:
Tíz éves korom óta lovagolok, mert a mi korunkban előbb még nem nagyon lehetett lóközelbe kerülni. Nekem volt olyan szerencsém, hogy pónin kezdtem, már akkor. Egy ideig póniztam, aztán fedező méneken lovagoltam, utána a galopp, az angol telivérek felé vitt el az élet. Közben elvégeztem a tanítóképző főiskolát, dolgoztam iskolában, azután elcsábított kicsit a színház világa is, majd visszacsábított a lovak világa, és így adódott, hogy a gyerekek és a lovak együtt részei az életemnek.

Hány éve foglalkozol lovagolni vágyó gyerekekkel?

Miután abbahagytam a tanítást,  kb. 20 éve. Jelenleg újból napközistanárként is dolgozom egy iskolában, és emellett tanítok lovagolni gyereket.

Ha egy gyerek meglátja  a lovakat, lehet, hogy beléjük szeret és elkezdi nyüstölni a szüleit, hogy lovagolni akar. Hogyan és mikor kezdje?

Mindenképpen keressenek a szülők egy jó lovasoktatót, aki foglalkozik a gyerekkel.  Ha találnak olyan helyet, ahol megbízható lovakon, odafigyelő oktatóval tudnak dolgozni, akkor én igazából azt mondom, hogy amint a gyerek ülni tud, tehát 3 éves kortól, fel lehet ültetni. Először csak kézen vezetve a lovat sétálgatni, majd mihelyst oda kerül a gyermek, hogy mentálisan, fizikálisan elég erős, akkor elkezdheti a lovaglást. Nem egyformák a lurkók, van aki már 6 évesen megérik rá, van aki 8 évesen vagy 10 évesen van ott, hogy meg tudja csinálni azokat a feladatokat, amik az alapok elsajátításához szükségesek.

Említetted, hogy te pónilovon kezdtél. Ezt ajánlod a kisebb gyerekeknek is? Mikor váltsunk

póniról nagy lóra?

Mindenképpen, ha találnak megbízható pónit, érdemes a méret és a súly az összhatás miatt így kezdeni. Hogy mikor váltsunk, az a gyerek és a ló méretétől függ leginkább. Ha jó a póni, nagyon sokáig tudnak együtt dolgozni, de ha van lehetőség több – méretben is különböző – lóra ülni, akkor azt mindenképpen érdemes kipróbálni. Mert több ló, több mindent tud megmutatni, tanítani.

Azon kívül, hogy a lovardákban állatok közelében, természetközelben vannak a gyerekek, mi az, amit fejleszt a lovaglás, mit nyújt még nekik?

Fejelszti a mozgáskoordinációt, egyensúlyérzéket és érzelmileg nagyon sok mindent tanít nekik. Megtanítja őket felelősen gondolkodni az állatokról, mert ugye a lovaglás nem csak arról szól, hogy kimegyünk és felülünk a ló hátára, hanem jó esetben arról is, hogy közel kerülünk a lóhoz, leápoljuk lovaglás előtt és után. Lovaglás közben arra is odafigyelünk, hogy a lónak is jó legyen, hogy ne csak, mint egy gép menjen alattunk. Ezt mindenképpen a felnőtt felelőssége megtanítani.

Nagyon sok szülő félti a gyereket a lovaglástól, gyakorta ő maga is fél, elcsépelt mondás, hogy a ló elől harap, hátul rúg, és jaj, leesünk róla. Hogyan lehet azt kommunikálni a szülők felé, hogy ne izguljanak, és ne vigyék át saját félelmüket a gyerekre?

Szerintem őszinteséggel. El kell mondani, hogy igen, le fog esni, mert olyan nincs, hogy nem esik le. Csak az esik le, aki fel is ül, szokták mondani. Természetesen olyan lovat adunk a gyerek alá, aki jól felkészített, alkalmas a feladatra. Ésszel és elővigyázatossággal csökkenthető a balesetek kockázata.

A szülőket is érdemes bevezetni. Én az első pár alkalommal azt szeretem, ha itt vannak a szülők is. Beszélni kell velük erről és megismertetni velük a lovat. Igen, menekülő állat, de hogyha figyelünk arra, hogy olyan körülményeket teremtsünk, hogy a lónak lehetőleg új dolgok ne legyenek, akkor azért nagyon sok mindent el lehet kerülni. Mindent nem, de nagyon sok mindent. Meg hát ésszel kell dolgozni: először csak  kézen vezetve a lovat, aztán lovardai keretek között oktatni a gyereket, és majd csak jóval később, amikor már mind a három alapjármódban biztosan ül és képes irányítani a lovat, akkor kivinni terepre. Én az öreg lovammal kézen vezetve ki szoktam sétálni néhány gyerekkel a környékre, de az önálló lovaglásig nagyon sokat kell a lovardában tanulniuk. Ez hosszú hónapok munkája.

Ezek szerint a lovagláshoz komoly kitartás kell. De ezen és az alapfelszerelésen kívül a hobby lovas gyerekeknek milyen hozzáállásra van szükségük?

A ló szeretetére, és egy olyan felnőttre, aki megtanítja őket a ló iránti tiszteletre és alázatra. Nem eszköznek, hanem társnak tekintjük az állatot.

Ha valaki beleszeret annyira a lovaglásba, hogy sportszerűen, versenyszerűen szeretne vele foglalkozni, milyen lehetőségei vannak?

Most már egyre több olyan egyesület létezik, ahol foglalkoznak gyerekek felkészítésével és versenyeztetésével. Vannak amatőr versenyek is, az ügyességi versenyektől kezdve a díjlovaglásig, díjugratásig gyerek szinten, majd egész komoly szintre felkészítik a legkitartóbbakat. Olyan helyet kell keresni, ahol a gyerekekkel jó edzők foglalkoznak, jó lovakkal. Sok ilyen hely van, és az említett amatőr versenysorozat is már nagyon sok mindenre kínál lehetőséget.

Mire készüljen fel egy család, ha saját lovat szeretnének? Hiszen nem csak a ló megvételéből áll a költség. Mekkora lekötöttség mind anyagilag, mind időben lótulajdonosnak lenni?

Anyagilag is nagy és rendszeres kiadást jelent. Ráadásul életformát váltanak vele, mert tulajdonképpen egy családtagot vesznek maguknak. Mert nyilván nem otthon tartják – bár szerencsés esetben igen – de egyébként nem, hanem bértartásban, és bármilyen idő legyen, a lóhoz ki kell járni. Ha lehet minden nap, de heti 4–5 alkalommal mindenképpen, mert mozgatni kell, szeretgetni kell, oda kell rá figyelni.

A vételáron és felszerelésen felül jönnek még a kötelező orvosi költségek, oltások, féreghajtás, vérvétel, ami évi 50–100 ezer forint között mozog,  és természetesen a pataszabályozás is kötelező  6–8 hetente. Szerencsés esetben nem beteges az állat, jók a tartási körülmények, de bele lehet nyúlni érzékeny lóba is, ami megsokszorozza a kiadásokat.

Mennyi időre köteleztük el magunkat, ha veszünk egy lovat?

Kezdőnek, gyereknek nem ajánlják a túl fiatal állatot, tehát egy 5–6 év körüli lóval alsó hangon 20 évre számítsunk. Az én öreg lovam 28 éves és még aktív. Jó esetben harminc éves koráig is számolhatnak a lóval.

Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha van egy 16 éves kislány, akinek lovat akarnak venni, és vesznek neki egy 6 éveset, akkor számoljanak azzal, hogy a „gyerek” 36 éves korában a ló még valószínűleg ott lesz. Ezalatt azért a gyerek felnő, iskolába jár, családot alapít, gyereket szül, és közben egyre kevesebb ideje marad a lóra. Ezzel számolni kell. Ugyan egy lovat tovább lehet adni, de aki családtagot vesz, már nehezen válik meg tőle.

Úgy tudom, hogy az elmúlt években sikerült a gyereklovaglást összepárosítanod a színházzal. Elmesélnéd, hogyan történt és mennyire volt sikeres?

Nos… a Lovas Színház ötletét igazából azt hiszem, egy Vavyen Fable regényből kaptuk.

De amúgy is sokszor csodáltam a zenés díjlovas kűröket, nemcsak a lovaglást, hanem azt is, amikor nagyon össze tudták hangolni a ló mozgását a zenével.

Gyerekkoromban volt szerencsém karusszelben lovagolni, azt is nagyon szerettük.

Aztán úgy adódott, hogy amikor oktatóként dolgoztam egy olyan lovardában, ahol sok gyerek volt és sok póni, meghívást kaptunk egy fellépésre. Csakhogy nem akartunk olyan műsort, ami már sok volt, úgyhogy adódott, csináljunk ” színházat”. Így kezdődött…

Az élet úgy adta, hogy fölléphettünk több helyen, ötletből is volt elég, egyre merészebben ötvöztük a lovaglást és a színházat. Az utolsó programokra már nagyon büszkék vagyunk, azt gondolom, sikerült a látvány mellé komoly mondanivalót is belecsempészni a fellépéseinkbe. A Máriakálnokon megrendezésre kerülő Lovasiskolák Show Versenyében 2016-ban és 2017-ben egyaránt második helyezést értek el a gyerekek. De amire még büszkébbek lehetünk: nem egyszer kaptuk meg dicséretként azt is, hogy az a jó a műsorainkban, hogy a lovak egyenrangú szereplői a történeteknek, nem csak szállítóeszközök.

Kedves lószerető gyerekek, felnőttek!

Egy gombnyomással átugrathattok Roger rovatába, ahol Marianna megoszt veletek néhány olyan gondolatot, amely magáról az érzésről, a ló-lovas kapcsolatáról szól.

Szólj hozzá