Énekelni olyan, mint beszélni, enni-inni, járkálni vagyis mindenkinek természetes. Mégis, aki komolyan szeretne elmélyülni ebben a tudományba, elkezd zeneiskolába, énektanárhoz vagy hangszeres órákra járni. Mit ad a zene, és miért merülnek bele annyian?

Tudok valakit, aki szakértője a témának. Ismerjétek meg most ti is Bota Henriette magánénektanár tevékenységét, a mindig mosolygós Henit. (Aki nem mellesleg imádja a macskákat!)

MM
Nálad hogyan jött az éneklés? Mikor kezdtél el vele komolyan foglalkozni?

Heni
Én nem voltam egy szokásos kamasz. 12 éves koromban eldöntöttem, hogy operaénekes szeretnék lenni. Szüleim zenekedvelése révén nagyon sokat jártunk színházba, operába. Anyukám zongorázni tanult gyerekkorában, édesapám rengeteg jazz-zenét hallgatott, a zene folyamatosan ott élt a családban. Nagyon sok operalemezt – bakelit lemezt – hallgattunk annak idején. Többek között így tanultam meg olaszul is, ugyanis olvastam a magyar szöveget, mellette az eredeti, olasz szöveget – például egy Verdi operában –, és mindig összehasonlítgattam a szövegkönyveket. Ezáltal én nyelvet tanulni is a zene segítségével kezdtem. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen már tizenkét éves koromban egyértelműen sikerült eldöntenem, hogy milyen pályára szeretnék lépni.
A zeneiskola után a Debreceni Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát az Ady Endre Gimnáziummal párhuzamosan végeztem el. Érettségi után a Debreceni Kodály Kórusban énekeltem három és fél évig. Az országban négy hivatásos kórus van, és én velük jártam az országot, külföldet, és szólókat is énekelhettem. Egyszer titkos szavazással az Év Énekesének választottak. Nagyszerűen éreztem magam a kórusban, általa lehetőségem nyílt világot is látni. Csodás emlékeket őrzök ebből az életszakaszomból. Ugyanakkor a saját képzésem miatt felvételiztem a Miskolci Zeneművészeti Főiskolára, ahol magánénektanár végzettséget szereztem. Elsősorban a barokk énektechnikában mélyültem el ekkoriban, de ma már, ehhez képest nagyon széles a műfaji paletta, amit tanítok: akár pop, rock, musical is.

Hol dolgozol most?

Két helyen tanítok. A Péceli Városi Zeneiskolának vagyok a magánénektanára, és emellett otthon is tanítok magánnövendékeket.

Hány évesen érdemes elkezdeni énekelni tanulni?

Abszolút változó. Vannak nagyon tehetséges növendékeim, tíz-tizennégy évesek, akikkel bátran elmehetünk énekversenyekre, viszont vannak olyanok is, akikkel lassabban haladunk. Ez személyiségfüggő, ki mennyire tehetséges, szorgalmas, lelkes, mennyit gyakorol, stb. Úgy tanultuk, hogy általában, amikor a mutálás lezajlott, akkor érdemes elkezdeni az énektanulást.

Meglátásom szerint sokszor jobb inkább ilyenkor is kontroll alatt tartani egy énekhangot, hiszen akinek kedve van énekelni, inkább egy tanár ellenőrzése alatt tegye ezt, mintsem otthon egyedül, helytelenül képezve a hangzókat. Minden kamasz esetében egy foniáter orvos felkeresését szoktam javasolni, amennyiben nem látja akadályát a hangképzésnek, belekezdünk az énektanulásba. Persze személye válogatja, de így helyesen tanul meg a gyerek énekelni a mutálási időszak alatt is, hiszen mivel szeret énekelni, az otthon úgyis megteszi akár mutál, akár nem. A helytelen énekléssel akár egy életre el lehet rontani a hangot. Ez a fiúkra, lányokra egyaránt vonatkozik.

A legfiatalabb tanítványom 10 éves, a legidősebb 71.

Miért érdemes énekelni tanulni? Mi a tapasztalatod arról, hogy milyen pluszt ad ez a gyerekeknek?

Ez nagyon érdekes. Úgy vettem észre, hogy amikor először találkozom felnőttel, gyerekkel egyaránt, mindig a nyitogatás az elsődleges. A zene oldja a feszültségeket, megnyit, van egyfajta pszichológiai hatása is, elsősorban az első órák alkalmával. A barátkozás során egyre jobban ki tudom nyitni a növendéket, mert a közös, hatékony munkához kell egy bizalom. Az esetek többségében ezt tapasztaltam.
Akadt olyan jelentkezőm is, aki úgy jelent meg, hogy „sztár akarok lenni”. Csakhogy nem innen kezdjük, hanem onnan, hogy a zenéhez szükséges az alázat, tehetség és a zene szeretete. Elengedhetetlen a gyakorlás, mert anélkül nem tudunk haladni, de a zene szeretete, az éneklés öröme ne vesszen el a sok technikai, száraz anyag mellett. Ezért tartom fontosnak, hogy először megkérdezzem, ki, milyen stílusban szeretne tanulni, milyen zenéket, előadókat hallgat. Sokszor az is kiderül, hogy az a stílus, amelyet kedvel, nem való a hangi adottságaihoz. Amint elkezdünk más dalokkal foglalkozni, kiderül, hogy például nem a népdalok az erőssége (bár ez egyre ritkább), hanem más. A hangjához, személyiségéhez például a musical jobban illik.
Tehát, ami a legfontosabb a tanításom során, a zenei alapok elsajátítása, amelyeket tényleg gyakorlás által lehet megtanulni, és a zene szeretetére való nevelés.

Miből áll egy énekórád, milyen a tanulási folyamat? Felnőttnél, gyereknél ugyanaz?

Alapvetően felnőtteknél, gyerekeknél ugyanaz. Az óra első részében légzőgyakorlatokkal foglalkozunk, hiszen ez a helyes támasz kialakítása végett nagyon fontos. Így tud majd a növendék szép, tiszta dallamíveket énekelni. Ez körülbelül az órának az első 10 percében zajlik. Az idő nagy részét a hangképzés tölti ki, vagyis a skálákat felépítve, rezonancia (pl. zümmögő) gyakorlatoktól kezdve, a szekundos skálákon át haladunk az oktávos, decimás skálák felé, (hangterjedelem növelő skálák). Ezeket nyilván mindenkinek személyre szabottan tanítom.

Az óra második felében dalokkal foglalkozunk. Nem tartom célszerűnek, hogy egyszerre sok dalba fogjunk bele. Úgy gondolom, hogy két különböző stílusú dalon ideális egyszerre dolgozni. Amikor az egyik megérik, tehát a növendék kívülről tudja előadni, a megtanult technikai megoldásokkal és előadásmóddal, olyankor az kiesik, és veszünk a helyére egy másikat.

Én nagyon fontosnak tartom – ha úgy vesszük, ebben régimódi vagyok – a magyar népdalokat. A magyar nyelv tele van magánhangzókkal, rengetek „e” hanggal, kopogós nyelvünk van, a szavak elején lévő hangsúlyok miatt. Az egyik legideálisabb zenei műfaj, amely által a hangzókat a lehető leghelyesebben tudjuk megtanulni képezni. Azért szeretem, mert a magyar népdal tökéletesen alkalmas arra, hogy a beszédhangot és a hangképzést is helyre tegyük vele.

Magánnövendékeim esetében klasszikus dalokat is be szoktam csempészni, attól függetlenül, hogy valaki inkább könnyűzenét szeretne énekelni. Többféle stílusban tanítok. Rendszerint technikailag és előadásmódban állítom be a dalokat. Igazán a klasszikus dalokkal és a népdalokkal lehet alapozni. A klasszikusokból igyekszem a népszerűbbeket kiválogatni, pl. Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert dalok. Én kísérem a növendékeimet zongorán, beszélek kicsit a zeneszerzőkről, a dalok szövegét értelmezzük.

Mindenki megtanítható énekelni?

 Alapvetően, a legtöbb esetben, igen. Van egy olyan módszerem, amely során majdnem rögtön kiderül, hogy tanítható-e, vagy sem az új jelentkező. Első alkalommal elkezdem skáláztatni. Úgy, hogy én leütök a zongorán egy hangot, és ha a növendék hallja, hogy az a hang, amelyet ő visszaénekel, az nem pontosan az a hang, amelyet leütöttem – tehát fölé vagy alá énekel –, de ezt hallja (!), akkor képezhető. Nagy munka, de tudom őt tanítani. Viszont amennyiben nem is hallja, akkor őszintén megmondom, hogy más területeken nagyobb sikereket lesz képes elérni, mint az éneklésben. Ettől függetlenül mindenkit arra bíztatok, hogy örömében vagy bánatában, de énekeljen! Énekelni nagyon jó!

Számít-e, hogy valaki esetleg játszik valamilyen hangszeren?

Mindenképpen egy plusz dolog, nem hátrány! Van olyan növendékem, aki csak gitárral a kézben vagy zongora mellett érzi magát biztonságban, miközben énekel. Ha az éneklés mellett hangszeren is tanul valaki, az a hallását, a harmóniákban való gondolkodását nagyon fejleszti. Hogyha a későbbiekben majd egy zenekarban, együttesben ténykedik, akkor mindenféleképpen előnyös, hogy tanult hangszert, hangszereket. Az egy plusz jó dolog.

A tanítványaiddal hogyan tudjátok mérni, hogy hol tartanak, milyen eredményeket értek el?

A versenyek, koncertek alkalmával mindig felmérhetik, hogy éppen hol tartanak. Sok meghívás, felkérés érkezik városi, intézményi rendezvényekre is. A zeneiskolában pedig kötelező énekvizsgák vannak félévente.

A tanítványaim így félévente saját magukat is képesek felmérni, ezenkívül a rutinszerzés is nagyon fontos. Ehhez az kell, hogy gyakran szerepeljenek, egymás előtt is énekeljenek, egymást is hallják, és ezzel saját magukat tudják elhelyezni, viszonyítani a kortársaikhoz képest. Két versenyt részesítek előnyben: a Váci Dunakanyar Hangja énekversenyt és a Dömsödi Europop énekversenyt. Ezeken minden évben részt vesznek növendékeim, és sokszor szép helyezésekkel térnek haza.

Mire szeretnéd legfőképp megtanítani a növendékeidet?

Mindig a közvetítést tartom fontosnak. Én, ha színpadon állok, a közvetítést tartom a legfontosabbnak, amit nyújthatok a közönség felé. Tanárként is ezt szeretném elsősorban átadni a növendékeimnek.

Nem gondolom, hogy azt kell megmutatni a színpadra állva, hogy én milyen ügyes is vagyok, milyen bravúros a technikám, hanem közvetíteni kell. Aki az utolsó sorban ül, az is érezze, értse a zene mondanivalóját, legyen lúdbőrös a háta, érintse meg az előadó. A növendékeimnek ezt tanítom. A közvetítés, a tartalom, amiről énekel, az pedig a lényeg. Egy énekesnek át kell tudnia adni pl. egy halk piano feszültségteljes erejét, ugyanúgy, mint akár egy örömteljes forte-t.

Nyílván jó, ha egy versenyen nyer az ember, de azt szeretném, hogy a növendékeim saját magukat tudják viszonyítani, azzal, hogy hallanak másokat is. Ugyanakkor a saját produkciójukat, amelyben sok munka és gyakorlás van, azt úgy éljék meg, hogy a technikai megoldásokon túl, pont a közvetítés sikerült, és közben jól érezték magukat benne. Ha még tovább is jutunk egy versenyen, az egy plusz jó dolog, de nem feltétlen az a cél, hogy megnyerjük.

Kik azok, a mára már sikeres karriert elért növendékeid, akikkel tartod a kapcsolatot?

Tulajdonképpen jó 20 éve tanítok, és elmondhatom, hogy elég sok növendékem életében a mai napig jelen van a zene, az éneklés. Gondoltam már arra, hogy egyszer összeírom, hogy hány embernek a hangját igyekeztem megalapozni, majd tovább engedni, útjára bocsátani. Bármilyen hihetetlen, de mindegyikükre emlékszem, és lelkem mélyén őrzöm őket. De akiket mégis kiemelnék, ő Fürjes Anna Csenge, aki a Péceli zeneiskolában kezdett énekelni tanulni, mostanra pedig gyönyörű hangú operaénekes lett. Szintén nagyon kedves, volt növendékem Durkó Hanna Heléna, aki a keresztény zenei életben elismert előadó, zeneszerző, énekes, csodálatos kis lélek.

Végezetül még egy kérdés: Operaénekes szerettél volna lenni, lett is volna lehetőséged, mégis inkább a tanári pályát választottad. Miért?

Főiskolás éveim alatt erősödött meg bennem az, hogy a tanításban sokkal inkább ki tudok teljesedni, mint előadóművészként. Többet, és másként tudok átadni magamból, a tudásomból, tapasztalataimból, mint énekesként. Hálás vagyok azért, mert a legcsodálatosabb hivatásom van, hangképző tanár lehetek!

Heni elérhetősége: b.botaheni@gmail.com,
Tel: 06-20/492-95-90

No, és ami macskabarátaimnak még igen csak fontos, Heni is elkötelezett macskarajongó. Ugorjatok át Kis Vörös rovatába, hogy lássátok, milyenek a zenész-macskák!