Most egy nem hétköznapi, de annál inkább mindennapi témába vágunk bele: Matematika!

A matek szót hallván kétféle (macska)gyerekarcot szoktam látni: a felcsillanó szeműt és az elhúzott szájút. Miért ennyire megosztó ez a tantárgy az iskolában?

A riportban egy „reálost” kértem meg, hogy „humános szemlélettel”  boncoljuk a témát. Szakértőnk Szigeti Ildikó matematika-fizika szakos tanárnő, aki szabadidejében nemcsak sokat olvas, hanem verseket és novellákat ír is. Ildi néni mesél arról, miben rejlik a matematika öröme, és mégis miért ódzkodnak annyian tőle?

Ildi néni:
Úgy vélem, hogy a matek szót hallván felcsillanó szemecskék a természetesek, mint ahogyan a játék, felfedezés és kalandozás szavak hallatán is ezt látjuk a gyerekek arcán.
Melyik gyermek nem szeret felfedezni, kalandozni? Talán csak azok, akikből “idejében” kiölték ezt a hajlamot. Ez akkor történhetett, amikor fantáziájukat, képi világukat is megregulázták, például a felnőttektől háttér beszédként elhangzottak: „nekem is nehezen ment, nagyon untam, örültem, ha átkúsztam kettessel, jaj, én (mi) humán beállítottságúak vagyunk, stb.”
Ugyanakkor sok babát láttam már kis ülőkébe gondosan becsatolva, naphosszat mese, beszélgetés és a felfedezés örömét nélkülözve rágcsálni cumiját. Majd pár hónappal később eljátszották – édesanyjuk nagy örömére és büszkeségére – az informatikus, azaz az informatikában jártas, az  ügyesen a képernyőt, kijelzőt tapogató gyermeket. Készterméket kapnak, így mi késztesse így őket a felfedezésre? Valóban az a fontos, hogy milyen gyorsan találnak meg linkeket, képeket, nem is igazán nekik való információkat?
Több, mint 40 éve a pályán foglalatoskodó pedagógusként, ugyanakkor két csodás gyermek édesanyjaként is mondom a véleményemet, saját tapasztalataim, kudarcaim és sikereim alapján.

MM
Miért tartod fontosnak, hogy ne eleve elutasító hozzáállással, hanem nyitottan forduljunk a matek felé, és ezt mutassuk a gyerekeknek is?

Nem mindenki lesz matematikus, de bárkinek hasznára válik a matematikával tanult logikus gondolkodás, a lényegretörő fogalmazások és főleg a gyors problémamegoldó képesség. No, és a számolások, számítási eljárások ismerete.
Könnyítésként egy hasonlattal élnék. Általában imádunk enni, következésképpen szeretünk a főzőcskével is foglalatoskodni. Ki előbbre, ki hátrébb jár még ebben a tudományban, de a kutató és kísérletező szenvedély jellemző. Pedig, nem mindenki lesz sztárséf, de időt és energiát teszünk bele a folyamatba. Elég, ha csak a családunk szól elismerően szakácstudományunkról.
Nem egy kiváló, és a pályáján jól boldoguló jogász, volt tanítványom dicsekedhetett matematika versenyeken elért jó helyezésével. Soha nem szajkózták, szinte felmentőleg saját lanyha boldogulásukra, hogy nem vagyunk reálosok….

Milyen korú gyerekeknél, és milyen módszerekkel lehet érdeklődést felkelteni a számok és logika világa iránt?

Kisded korban indul…
Édesanyaként úgy gondolom, hogy talán az indulás a sok-sok színes kocka sorba állítva, vagy éppen a tulajdonságaik alapján csoportokba rendezve. Lényeg a ráérős  és nyugodt rakosgatás, gyönyörködés a színekben, formákban és a szabályosságban. Észrevétlen alakítható ki ekkor a számfogalom és a nagyságrendi relációk.
Minden csöppség szívesen rakosgat újabb és újabb szabályokat alakítva és követve, ha hagyják is őket. Ugye, ekkor a tv kikapcsolva, nem lát benne gyorsan villódzó képeket, vagy nem hallgat diszharmonikus zenét?
Kérdezem: Tényleg azok a fejlesztő játékok, amik ennek vannak kikiáltva? Mindig és csak azok?
Nagyon hasznos, ha az édesanya már ebben a pici korban résen van, és nem követ el hibát az érdeklődés elfojtásával, a felfedezés örömének bedugaszolásával.
Az alsó tagozaton fontos eszköznek tartom a színes korongokat, pálcikákat és színes ceruzákat, de azokat sem csak a színezéshez. Jelszavam erre az időszakra: „Színek, formák nagy mennyiségben!” Türelem, konstruktív rakosgatás, sok-sok próbálkozás, ami már elvezet a felfedezés öröméhez. Ne adjunk kész megoldásokat, sémákat és ridegen gyakorlandó feladatokat! A gyerekek ebben a korban imádják a sorozatokat, és mivel szinte minden feladat sorozatba rakosgatható, ezáltal előbb-utóbb felfedezik szabályosságát.
Hagynék mindenkit a maga fejlődési üteméhez igazítva boldogulni a matek feladatokkal és házi feladatokkal is. Nem szabad megtiltani a segédeszközök használatát, ezek jelentik a biztonságot! Már ekkor differenciált feladatokat kaphatnak.
A felfedezés és ismerkedés nem sürgethető, nem hozható előre. Időt kell rá szánni. Csak a maga idejében és tempójában elsajátított tudás lesz hatékony.

És máris eljutottunk oda, hogy érdekli a gyereket a matek. Hogyan szerettessük meg vele, hogy ne kudarcként élje meg a nehézségeket, esetleges botlásokat, tévedéseket?

Ha már szívesen bíbelődik, rakosgat és csacsog a felfedezéseiről, akkor indulhat  a gyakoroltatás. A gyerek eddigre szívesen és boldogan lép erre az útra, hiszen a kudarcok helyett az eredmények kísérik. Mindenki, mindenkor sikerorientált. Ezt kell kihasználni, ehhez igazítandó az új ismeretek bemutatása, befogadtatása.
A szülő csak felkeltheti az érdeklődését, segítheti a döcögősebb feladat megoldásában, de nem tevékenykedhet helyette, és nem is kényszerítheti. Ha dacreakció a válasz, jobb félretenni a matekot, és alkalmasabb időben újra próbálkozni.
Hipp-hopp megnőtt nagyreményű csemeténk, újabb iskolaválasztás előtt állunk. A pontok, a teljesítmény mérése következik… Élesben… Élesben?
Jaj, dehogy is! Hány tornász nem ért el 10 pontot gyakorlatával, hány úszó csapott be csak a 8. helyen a célba? Mind feladták utána, mert végzetesenhátrébb szerepeltek?
A sportolók tudnak valamit. Soha nem feladni, megújulni örökké, és mindig beletenni erőt, energiát…
Szülőként nemcsak a matematika, hanem más tanulmányi területen is a felfedezés, próbálkozás támogatása a célunk. Olyan világba nyújtani betekintést, amiről még az elején nem is sejtik gyermekeink a kalandot, kihívást, majd a győzelmet.
Győzelmet saját kényelmükön, lustaságukon. No, és az előítéleteken, amit kevésbé hozzáértők szajkóztak folyamatosan…

„Most következne a recept a matematika tanulásához, megértéséhez és megszeretéséhez…” amit Justin barátom rovatában olvashattok el Ildi néni tollából.