MM: Szeretnék bemutatni egy fiatal, tehetséges grafikust, Somogyi Dórát és általa megismerkedni a rajzolás csínjával–bínjával. Ő a Macska Maharadzsa mesék és könyvek figuráinak rajzba-foglalója, ezért mindenekelőtt a személyéről szóló uralkodói kíváncsiságomat elégítem ki.

Miért és hogyan kezdtél el a rajzolással foglalkozni?
Dóri: Gyerekkorom óta nagyon szeretek rajzolni. Mindig is vonzott ez a világ. Rendszerint apukámmal ültünk le rajzolni, tőle jöttek az első inspirációk. Otthon, autodidakta módon igyekeztem fejleszteni a kézügyességemet. Mindig is tudtam, hogy ebből szeretnék megélni, nemigen gondolkoztam más lehetőségen. Különleges kötődésem van a művészethez, így kommunikálok a világgal, ezen keresztül fejezem ki vagy engedem el az érzéseimet, és őrzöm az emlékeket. Vonz a gondolat, hogy más mit lát a képeimbe, milyen érzelmet vált ki belőle. Szerintem ez a művészet egyik lényege.

Milyen munkáid vannak most? Csak mesefigurákat rajzolsz, vagy mással is foglalkozol?
Jelenleg grafikusként dolgozom, de ezen belül rengeteg felé ágak a napi munkám. Illusztrátorként, reklámgrafikusként, animációs kisfilmek készítésénél is segédkezem, illetve most készülő saját rendezésű és rajzolású rövid filmemet készítem, mely (büszkén mondhatom) egy filmfesztiválon is versenyezni fog. Szeretek sok féle stílusirányzatban dolgozni, kipróbálni újdonságokat és ezek mindig előrelendítenek. Így van ez szeretett kismacskáinkkal is. Rengeteget tanultam tőlük, segítettek krízishelyzeteimben. Mindig örömmel tölt el, ha őket rajzolhatom, megtiszteltetés részt venni a kalandjaikban, együtt elérni velük céljaikat.

Ezt macskabarátaim nevében is köszönöm! Most pedig térjünk rá magára a rajzolásra! Szerinted miben segíti a gyerekek fejlődését?
Tehetség ide vagy oda, szerintem nagyon fontos, hogy gyermekünk ceruzát ragadjon. Elsősorban finommotorikus készségeik fejlődnek, hamar látszik a fejlődés és ez a személyiségük alakulásában is észrevehető. Szórakozás, móka közben újraélhetik életük fontos, örömteli pillanatait. Esetleg épp fordítva, olyan dolgokat fejezhetnek ki, melyek zavarják, bántják őket, és a rajzoláson keresztül adják ki a felgyülemlett szomorúságot és dühöt. De elsősorban kiegyensúlyozottabbá válnak a gyerkőcök, ami konfliktuskezelésükre is pozitívan hat.
Fontos, hogy gyerekünket hagyjuk kibontakozni és tudjanak mesélni a műveikről, annak hátteréről. A gyermeki képzelőerőnél nincsen erősebb, hatásosabb és tisztább. A valóságot általában egy olyan nézőpontból képesek megragadni, ami a felnőttkorra gyakorta kikopik.
Az, hogy megláthassunk egy világ mögötti világot. Ezért is érdemes hagyni fantáziájukat kivirágozni, engedni hadd bontakozzon ki teljességében.

Ezek szerint a rajzból „olvasni” lehet?
Ez a legcsodálatosabb dolog az alkotásban. Szavak nélkül képesek vagyunk teljes érzelmi skálánkat kiadni, melyet máshogy képtelenek lennénk megfogalmazni. Kisgyerekeknél akár még a fejlődésben lévő szókincs hiányát is képes pótolni. A rajzolás által képesek kifejezni a túlcsorduló örömüket, boldogságukat, szeretett emléküket egy sajátos képbe foglalják. A színek használatát, a vonalvezetéseket, a témakörönkénti változásokat látva, akár a jelenlegi zavarukat, félelmüket, szomorúságukat is láthatjuk. Ezt észrevéve, hamarabb tudunk cselekedni, megbeszélni velük, hogy mit és miért láthatunk a képen.

Bele kell-e egyáltalán szólni a szülőnek/felnőttnek hogy mit rajzoljon a gyerek?
Nem! Ez az ő belső köre, a saját világa. Ha beleszólunk, akkor ez elveszhet, irányítottá válik, akár még kényelmetlennek is érezheti a kicsi, ezért nem fog tovább foglalkozni vele. Persze vannak szélsőséges és extrém helyzetek, amikor aggasztó képek születnek, ilyenkor érdemes azonnali segítséget nyújtani, akár szakembertől kérni, megfejteni, hogy miért rajzolja az adott dolgokat

Ha egy gyermek nem akar ceruzát venni a kezébe, hogyan segítsük, indítsuk el?
Ha gyermekünk nem akar rajzolni, idegenkedik a gondolattól, fontos, hogy olyanhoz tudja kapcsolni, ami örömmel tölti el. Ez első körben az lehet, hogy eleinte együtt, közösen alkossunk vele, így kialakul egy személyes, családias kötődés, amihez kapcsolni fogja ezt a tevékenységet. Bizonyos idő után már önmagától is igényelni fogja. Ezt lehet akár egy csoportfoglalkozásra átvinni, barátias légkörben, mikor a többi gyerekkel együtt készítenek valamit. Lehet szórakoztató, ünnepi alkalmakhoz is kötni, kis feladatokhoz, akár húsvéti tojásfestéshez, vagy saját kezűleg készített karácsonyi díszekhez.

Milyen eszközökkel érdemes kezdenie: papír, tábla, kréta, ceruza?
Először érdemes egyszerűen kezelhető dolgokkal foglalkoztatni a gyereket, leginkább a gyurmázást javasolnám. Itt az anyag nagyon könnyen alkalmazkodik, könnyedén, gond nélkül tudnak vele dolgozni. Természetesen ajánlom a ceruza használatát is, hogyha fogékony erre. Amikor ez már nem okoz nehézséget, akkor jöhet a festék, akár a kréta is, így ezekkel már szélesebb palettán képes dolgozni a lurkó.

Milyen formák rajzolásával kezdjünk?
Én általában, mint minden művésztanoncnál hosszú idő óta, geometriai elemekkel szoktam kezdeni a fejlesztő órákat. Körökkel, gömbökkel, négyzetekkel, kockákkal, különféle egyszerűnek tűnő alakzatokkal kezdünk, amiket végül úgy színeznek ki, mintáznak meg, ahogyan szeretnék. Ez fontos, mert minden ezekből az egyszerű alakokból indul ki. Később képesek lesznek lebontani ezekre a formákra az adott tárgyat, és ügyesebben tudják ábrázolni az elképzelt képet. Ezen alkalmak alatt, szinte észrevétlenül átadjuk nekik a színelméletet, melynek elindításaképp színskálát festünk, színköröket, rajzolunk, árnyékolunk. Csak később szoktam rátérni a konkrét alakokra, mint például egy falevél, vagy egy szék. Fontos az is, hogy minden ilyen foglalkozás után legyen egyéni feladat, hogy a tanultakat képes legyen alkalmazni is.

Mi a véleményed az előre gyártott színezőkről? A rólunk szóló mesékhez Te is szoktál készíteni.
Mindenképpen ajánlom! Színezés közben lekövetik az adott alakot/formát, fókuszálnak, koncentrálnak, és közben beleivódik kezükbe a mozdulat. Érdemes őket noszogatni, tanítgatni, hogy a vonalon belül maradjanak. Ezáltal még jobban finomodik a kézmozgásuk. Jó, ha előbb mi színezünk ki egy kis területet, utána átadjuk teljes egészében a rajzot a gyereknek. Követni fogja a példát, ha nem is első alkalommal, de egy idő után mindenképpen.

Hogyan és mikor ismerhető fel a tehetség, hogy érdemes ezzel komolyan foglalkozni? Ez esetben milyen lehetőségek vannak?
Általában a gyerek hozza meg a döntést, hogyan, mennyire és az alkotás milyen formájával akar foglalkozni. Érdemes ilyenkor egy szakavatott szemet is bevonni, aki eldönti, milyen mértékben ajánlatos foglalkozni a gyerek tehetségével. Mindenképpen a támogatás mellett vagyok, de azért egy egészséges őszinteséggel együtt. Az, hogy valóban akar–e ezzel foglalkozni, az a későbbi megmérettetéseken keresztül derül majd ki.

Hogyan fejleszthető a kézügyesség gyerekkorban és hogyan felnőttkorban?
“Rajzolni, rajzolni és rajzolni!” – mondotta mindig a nagyapám, és a maga egyszerűségében, tökéletesen igaza is volt. A folyamatos gyakorlás által érhetünk el komoly eredményeket. Nálam mindig van egy kis vázlatfüzet, és olykor várakozásaimban rajzolgatok, leginkább skiccelek. Érdemes különféle oktató videókat nézni, vagy elmenni egy ilyen szakköre, figyelni társaink mozdulatait, a művész gesztusait, hiszen már azokból is nagyon sokat tanulhatunk. De ahogyan fentebb is említettem, minden az alapformákon múlik. Ha azokat elsajátítjuk, onnantól kezdve már csak a mozdulatok finomításán múlik az egész.

Morgi rajziskolája