Interjú G. Joó Katalinnal

69 / 100 SEO Score

G. Joó Katalin írásaival a neten találkoztam. Tavaly karácsonykor a Minimesék Macska Maharadzsa birodalmából sorozatban Morgiana kedvenc karácsonyi meséjének választotta A kis Hótündér című írását. A klasszikus és ismert ünnepi történetek mellett egy új, lélekmelengető színfoltként bukkantam rá a jószívűségről, áldozatkészségről szóló kedves mesére.
A gyermekolvasókon kívül egyre többen ismerhetik már Katalin írásait, hiszen több mesegyűjteményben, netes felületen kapott lehetőséget bemutatkozásra, meséinek közlésére, színpadi átirat is készült történeteiből, sőt a 2. osztályos olvasókönyvben is olvasható a Cseresznyevirág című mese. Éppen ezért nagyon örültem, hogy Macska Maharadzsa interjúkérését is elfogadta!

Macska Maharadzsa:
Tanítónéni és meseíró. A kettő együtt kerek egészet alkot, hiszen mindez a gyerekekért, gyerekeknek szól. Melyik volt előbb, és hogyan következett egyik a másikból?

G. JoÓ Katalin:
Alsósokat tanítottam negyven évig. A mesék mindig is közel álltak hozzám, gyermekként faltam a könyveket. Gyakran éreztem azt, hogy velem is megtörténhetnek azok az események, csodák, amik a mesékben vannak. A könyvek, az olvasás iránti szeretet megmaradt, és ezt igyekeztem átadni a tanítványaimnak is.
A meseírás sokkal később jött. Elém került egy felnőtteknek szóló meseíró pályázat. Gondoltam, megpróbálom… Bár nem lett díjazott akkor az a történet, de beválogatták a megjelenő mesekönyvbe. Hát így kezdődött…
A meseírással “megfertőztem” a diákjaimat is, akik szép sikereket értek el különböző meseíró pályázatokon.

Mely korcsoportnak/korcsoportoknak szánod a meséid és miért?

Általában kisiskolás korcsoportnak írok. A meséimben törekszem arra, hogy kerüljem az erőszakos megoldásokat. Pl. a királyfi nem öli meg a sárkányt, csak elveszi azt, amiben az erejét tartja, a varázsoló varázsolló mosolyt, jókedvet is képes varázsolni, az ügyetlenből ügyest kreálni, és sorolhatnám. A lényeg, hogy a rossz is jóra fordulhat, aki hibázik, kijavíthatja azt, mindenki változhat, csak rajta múlik, hogy akar-e.
Egy pályázaton elnyertem azt, hogy óvodásoknak szóló tanulságos történeteket írhattam. Ez tavaly jelent meg a Roland Kiadó gondozásában: 3 perces állatmesék címmel. Szerbiában megjelenő Jó Pajtás és Mézeskalács című újságban is rendszeresen jelennek meg meséim, verseim.
Nemrég elkészültem két olyan történettel, ami több részből áll, ezt már a 9-10 éves korosztálynak szántam. Az egyik egy városka életét felforgató kismajomról és gazdájáról szól, a másik egy kalózos történet.

Miben látod a mese fontosságát?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülők szakítsanak időt a mesélésre. Ismert tény, hogy a közös meseélmény erősíti és mélyíti a kapcsolatot szülő és gyerek között, és hogy jó hatással van a gyerek szókincsére, fejleszti a képzelőerejét. A mesehallgatás hozzájárulhat a gyermekeink olvasóvá neveléséhez is. Szeretik a gyerekek, amikor csak úgy “fejből” mesélnek nekik. Az meg aztán különösen, ha ezeknek a történeteknek ők a főszereplői. A “fejből” meséléstől nem kell félni a szülőknek, mese lehet az is, ha azt veszik számba, hogyan is telt el egy nap felkeléstől lefekvésig, együtt szövik a történetet.
A digitalizált világban egyre fontosabb a hagyományos mesemondás élménye, ami már sajnos nem a mindennapok része.

Felnőttek számára is írsz történeteket?

Igen. Az elején főleg meséket, gyermekeknek szóló versikéket írtam, jóval később jöttek a novellák. Sok olyan dolog foglalkoztat, amit látok magam körül és ezek is megihletnek, de van közöttük olyan is, aminek a témája az én gyermekkoromba nyúlik vissza.
Ezek az írások különböző antológiákban jelentek meg. Rendszeresen figyelem a pályázati felhívásokat, és ezekre küldöm el a prózáimat. Büszke vagyok arra, hogy Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád Megyei Szépírói Tagozata és a Faludy György Irodalmi Műhely által meghirdetett “Szárnypróbálgatók” pályázatán, novelláim szép sikereket értek el. Itt pl. a Handabanda című írásom arany minősítést kapott.
„A természet poétája 2019.” pályázatára beküldött novellám 2. helyezést ért el. A MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) oldalán található meg néhány novellám összefűzve, a Lélekmozaikok és az Élet írta mesék. Itt említeném meg segítőmet, akinek nem győzök elég hálás lenni, ő lektorálja műveimet, biztat és támogat: Horák Andrea Kankalin.

Amikor nem írsz és nem tanítasz, mivel foglalkozol még?

Nagyon sok elfoglaltságom van, igyekszem hasznosan tölteni a szabadidőmet. Szeretek utazni, fényképezni. Ha hívnak, könyvtárakban, óvodákban, iskolákban tartok foglalkozásokat.
A helyi Tv Kukkantó című gyerekműsorában többször vendégeskedtem. Gyerekekkel kalandoztunk a mesék birodalmában, közösen mesét is írtunk. A volt iskolámban egyik szervezője vagyok a Mesenapnak, ahol a tanító nénik szereplésével meséket adunk elő az iskolás és óvodás gyerekeknek. Nemrég, a meseld.hu oldalnak egyik szerzője lettem. Itt, és a havonta megjelenő online Dió Magazin Irodalmi és Ismeretterjesztő portálon is rendszeresen jelennek meg meséim, verseim. A Napvilág Íróklub irodalmi közösségi portálon is jelen vagyok alkotó-szerkesztőként.
Van még egy facebookos oldalam is, aminek a címe: A mese az kell. Itt saját írásaim mellett mások verseit, meséit ajánlom kézműves ötletekkel megspékelve.
https://www.facebook.com/meseazkell/
mesekönyvem ajánlója:
https://www.youtube.com/watch?v=5JIVlkseJcI

Mi a „hitvallásod, missziód” a meséiddel kapcsolatban?

A hitvallásom? Talán amit Seherezádé Az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben mond: „A mese megkönnyebbíti a szívet, s olyan porhanyóssá teszi az ember lelkét, hogy az álom magvai könnyen kicsíráznak benne”. Elődeink még jól tudták, hogy a mesén keresztül segítséget, útmutatást kaphatnak saját élethelyzeteikre. Ez most is így igaz. Mindig vannak megoldások a problémákra, gondokra. A mesékre mindig szükség volt, van és lesz, hiszen mindenki vágyik a varázslatra, a csodákra, a kalandokra. A mese ugyanakkor rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen a gyermek fejlődése szempontjából.
Mi a misszióm? Azért kezdtem el meséket, versikéket írni, hogy megörvendeztessem a gyerekeket, élményt nyújtsak nekik. Szeretném, ha minél többen vennének a kezükbe egy-egy jó könyvet, és olvasnának. Az olvasóvá nevelést tartom a legfontosabb feladatomnak, és ebben a mesélésnek fontos szerepe van. Kedves Szülők, Nagymamák és Nagypapák! Meséljetek gyermekeiteknek, unokáitoknak! Ha máskor nem is, este záródjon ezzel a nap. Ez nemcsak pozitív befejezése a napnak, de megerősíti a szülő-gyermek közti érzelmi kötődést is.

Melyik meséd/meséid állnak a szívedhez legközelebb?

A kis hótündér, Cseresznyevirág meséje, Az ellopott rózsaillat, A Rózsakő története, A varázsoló varázsolló, Meseforrás és a Bajkeverő színkeverő. Bár mindegyik mesém közel áll a szívemhez, mindig az a kedvenc, ami épp elkészül. A 3 perces állatmesék különösen kedvesek számomra, unokáim is szeretik.

Barátom, Kis Vörösmacska a mesék nagy kedvelője. Az oldalon vezetett rovatában nagy örömmel olvasna egy történetet, amelyben erdei ismerősei: nyuszi, mókus, madárkák a főszereplők. Melyik mesédet ajánlod?

Mese kicsiknek. Irány Afrika!

Nos, akkor ugorjunk át Kis Vörös rovatába, és olvassunk mesét!

Szólj hozzá