Tenisz

77 / 100 SEO Score

Ez alkalommal sportos formám veszem elő, amiben Roger cica segítségére számítok. Szeretnék sportágakat bemutatni, amelyek akár szórakozás, akár komolyabb versenyzési céllal is űzhetők. Edzőket és versenyzőket faggatunk az általuk választott sportokról. Elsőként egy egyéni játékként ismertebb, de valójában csapatversenyként is játszott sporttal kezdünk:

 TENISZ

 Annyit tudok róla, hogy egy középkori francia ütős játékból fejlesztették tovább az angolok. A 19. század második felére alakult ki végleges formája, és egyre több tenisz klub alakult. Különböző pályaborításokon ketten vagy párosban négyen játszhatják egyszerre. Ma már számos rangos versenyt rendeznek világszerte, amelyek közül a négy legismertebb az angliai Wimbledon, a párizsi Roland Garros, a melbourni Ausztrál Open és a new yorki US Open. Régen arisztokrata sportnak bélyegezték – talán a viselkedés- és öltözködésbeli elvárások miatt –, szerencsére ma már bárki számára elérhető a felszerelés és a pályák. Különös számolási módja is angol eredetű, de én most nem a technikai részébe mennék bele. A „lelke”, a lényege érdekel.

 Vajon akik akár versenyzőként, akár lelkes amatőrként űzik, miért ezt a sportot választották? Mit ad, mitől izgalmas és érdekes?

Szakértőként Böröczky Zoltán teniszedzőt kérdezem. Zoli maga is versenyszerűen, magas szinten teniszezett, ma pedig már számos gyereket mozgat meg a pályán, azokat, akik élsportolóvá szeretnének válni, és azokat is, akik egyszerűen csak élvezik a játékot, a mozgást a Fitt Tenisz Klub pályáin.

Macska Maharadzsa: Hány évesen, és hogyan érdemes elkezdeni a teniszt?                                                                                             

Böröczky Zoltán: Akiknek komoly versenyzési céljaik vannak, azoknak 5–8 éves kor között érdemes elkezdeni. Akik pedig a játék örömért, hobby szinten szeretnének megtanulni teniszezni, ők bármikor, akár felnőttkorban is belekezdhetnek. A teniszezés egy elég összetett, bonyolult mozgásforma, emiatt szinte minden készséget, képességet fejleszt. Nem csak fizikailag, mert a logikus, taktikus gondolkodásra is szükség van a pályán. Ez a játék kortól függetlenül mindenki számára élvezetes.

Hogyan és hol válik külön a versenyzők képzése és a hobby tenisz mellett döntő gyerekek oktatása?

Amikor egy gyerek lejön a pályára, az első néhány óra ugyanaz mindenki számára. Az alapokat ugyanúgy kell megtanítani. Ez tényleg csak pár óra. Viszont, ha valaki valóban versenyző akar lenni – mondjuk azért az ritka, hogy egy gyerek rögtön az elején kijelentse, hogy versenyző akar lenni – akkor jelentősen többet kell edzenie, mint hobby teniszezőként. A kettő itt eltávolodik egymástól. A versenyzőknél az edzés mennyisége nő, viszont az edzés minősége a hobby teniszezőknél ugyanúgy fontos. Olyan szempontból is eltér egymástól a kétféle irány, hogy a hobby teniszedzésen amellett, hogy biztos alapokat szerez a játékos, az edzéseket a játék irányába is el kell vinni, hogy élvezetes legyen. A versenyteniszben a gyerekeknek sajnos el kell tűrniük a monotonitást. Ott azon van a hangsúly, hogy be kell gyakorolni mindent.

A gyereknél mentális, ill. fizikai képesség, hozzáállás kérdése, hogy lehet–e belőle versenyző?

Ha valaki gyengébb mentálisan, de mindenképpen teniszező akar lenni, erre vannak megoldások. A szülő elviheti őt sportpszichológushoz, aki segít neki, ha tényleg látszik rajta, hogy ezt ő akarja. Első számú dolog, hogy a gyerek maga döntse el, hogy ő versenyző akar lenni, és hogy ő ezért tenni fog. Ha valamiben gyengébb, akár fejben, akár fizikálisan, akkor már képes lesz tenni azért, hogy ezen változtasson, hiszen ő akarja. Ha a szülő erőlteti, akkor ez nem működik.

Felnőtt korban sincs későn elkezdeni?

Nincs. A hobby tenisz nagyon szórakoztató, és ráadásul mindent megmozgat. Sok felnőtt jár le a pályákra játszani vagy edzeni a játék öröméért. Volt egy tanítványunk, aki harminc felett kezdett el teniszezni, igaz, ő volt az egyetlen, aki olyan szinten megtanult játszani, hogy képes volt felnőtt versenyzőktől gémeket nyerni. De ez azért ritka.

Ha valaki, akár  felnőtt akár gyerek, hetente kétszer tud játszani, de szereti, komolyan veszi, akkor a két óra mellett érdemes más, kiegészítő sportot is űznie?

Szerintem a futás mindenképpen jó mellé. Ha csak heti kétszer teniszezel, az kevés. Legalább heti ötször érdemes egy embernek sportolnia, hogy egészséges, jó kondícióban legyen. Napi 30–40 perc futás, ami a legkevésbé idő és hely igényes, és ez már megedzi a testet.

Miért kötelezik el magukat annyian a tenisz mellett, mit szeretnek meg benne a játékosok?

Először is ez egy nagyon jó dolog Ez egy egyéni, nem csapat sport, és ez egyben lehet a pozitív és a negatív oldala is lehet. A pályán csak magadra számíthatsz, itt, ha te jól játszol, más nem fogja elszúrni. Ez önmagában jó dolog, és hasonlóan szórakoztató, mint a labdás csapatsportok. Emiatt a gyerekeknek tetszhet. Főleg azoknak, akik érzik magukban, hogy képesek erre az egyéni teljesítményre. Nem mindenki csapatjátékos alkat. De ne feledjük, hogy azért itt is beszélhetünk csapatról. Nyilván az egyéni része jóval erősebb, de csapatversenyekre együtt készülnek a versenyzők, illetve egy páros játéknál, két ember alkot egy csapatot. A csapatba tartozás részét is ki lehet így élvezni. De elsősorban az ember magára számít, akkor is, amikor a csapatért játszik. Neki önmagának kell teljesíteni, nem szólnak bele a társak. Egyedül a páros játéknál van, hogy a partner is komolyabban beleszól a játékodba, viszont ehhez csak egy embert kell találni, akivel összeilletek, ezért ilyen szempontból egyszerűbb.

Amikor egy gyerek teniszezni szeretne, mivel lehet őt megfogni, motiválni? Hiszen említetted, hogy az ütések, a mozgás helyes elsajátítása minden szinten fontos. A gyakorlás nem veszi el a játékra vágyók kedvét?

Sokat segít, hogy vannak már puha labdák, amikkel tudnak a kezdő gyerekek is játszani, lehet velük ütögetni. Nagyon fontos kiemelni, hogy ha nem versenyező akar lenni, akkor nincs az említett monotonitás. Több irányba lehet menni, hogy játszunk is, és élvezze az edzéseket. Viszont, ha versenyzővé szeretne válni, akkor komoly versenyedzőhöz kell vinni őt. Mert a komoly szándékú gyereket megfogja annak az embernek a karizmája, egyénisége, akivel edz. Nagyon fontos, hogy tudja azt, hogy egy kiemelkedő sportoló, edző áll vele szemben. Ezt a gyerek érzi. Sokszor a szülő nem tudja, nem érti, de a gyerek akkor is érzi. Tudja, hogy ha komoly versenyző akar lenni, akkor, amit az edző mond, azt meg kell tennie. Azért, mert amit az edző tanít, azt már ő versenyzőként végigcsinálta. Én mindig el is szoktam magyarázni a gyerekeknek, hogy mit miért csinálunk. Például, van a versenyzői csoportban labdatartási gyakorlat, ami egy monoton, nem kellemes dolog, de ők tudják, hogy miért van rá szükség, ez fejben is erősíti őket.

Mondanál pár szót a saját versenyzői múltadról? Hogyan kezdted? Milyen eredményeket értél el?

6 évesen édesanyámmal kezdtem el teniszezni. A legjobb eredményeim közé sorolom, hogy a kilencvenes évek végén a 18 éves világranglistán 31. voltam egyéniben, párosban 24. Előtte, 16 évesen a korosztályos világranglista 5. helyezettje voltam. Kétszer nyertem felnőtt magyar bajnokságot.

Milyen ellenfeleidre, meccseidre emlékszel szívesen?

Mindenki ellen szerettem játszani. A magyarok közül a nehéz ellenfelek közé sorolnám Bardóczky Kornélt, Kisgyörgy Gergelyt, a korosztályos bajnokságban Váczi Balázst. Külföldi játékosokkal való meccseim közül szép emlék a szerb Tipsarevic elleni döntő szett, ahol a későbbi top tízes játékost szoros meccsre tudtam kényszeríteni. 5–7–re kaptam ki tőle. Játszottam Lleyton Hewitt ellen is, és még egy kellemes emlék, hogy a Bryan testvérek ellen Bardóczky Kornéllal szintén 5–7–es döntő szettben maradtunk csak alul.

Zoli lánya, Emília is beleszeretett ebbe a sportba, és tizenkét évesen már szép eredményeket tudhat magáénak.

Ugorjatok át Roger rovatára, hogy megtudjátok mi az ifjú hölgy véleménye a teniszről, a versenyzésről, és hogy hol edz most!

 

Szólj hozzá