Emlékeztek? A zenetanulás-sorozat első riportját az énektanulással kezdtük. A mostani, záró interjúban pedig a fiatal, tehetséges, operaénekesnek készülő Békefi Edinával beszélgetek arról, hogyan, mennyi tanulással, kitartással, céltudatossággal juthat el valaki – a komolyzenei műfajban – a vágyott színpadra. Ismerjétek meg Edinát, akinek szíve-lelke zenével van tele.

MM
Még csak 24 éves vagy, tanulsz, de már számos hazai és külföldi versenyt, fellépést tudhatsz magad mögött. Miért választottad a zenét, és ezt a műfajt?
B.E.
6 éves korom óta tanulok zenét, de az éneklés már előtte is fontos szerepet töltött be az életemben. Aki csak ismer tudja, hogy én és a zene pici gyermekkorom óta kéz a kézben járunk egymással, folyamatosan megy valamilyen dallam a fejemben, gyerekként is állandóan énekelgettem, mindezt abszolút tudattalanul.

Bár nem zenész családból származom, édesanyám zongorázik, kórusban énekel, így fontos volt neki, hogy én is tanuljak iskolai keretek között zenét. Nem kellett sokat győzködnie, hangszeresként kezdtem, furulyát és fuvolát tanultam. 11 éves koromban lehetőséget kaptam a Magyar Állami Operaház Gyermekkarába felvételizni, és négy évet töltöttem ott, amely idő iskolaváltással, sok lemondással és sok felelőségvállalással járt, de mindenképpen hasznos és meghatározó volt.
A középiskolás éveimet, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában töltöttem, itt kezdem el komolyabban foglalkozni a magánénekléssel, tágabb zenei ismereteket szerezhettem, kezdtem jobban megismerni ezt a világot.

Így kezdődött, és most lássuk a további célirányos lépéseket. Hogyan képezted magad, hol tanultál tovább?

Érettségi után nem volt kérdés, hogy a budapesti Zeneakadémián szeretném folytatni a tanulmányaimat. Tudtam, hogy nehéz ide bejutni, de emlékszem annyira céltudatos voltam (vagy mai szemmel inkább felelőtlen 😊), hogy csak erre az egy egyetemre adtam be a jelentkezésemet.  Végül is felvételt nyertem, és három év klasszikus magánénekesi tanulmányok után oratórium és dal énekművészként diplomáztam 2019-ben. Ez az öt év számos kihívást, nehézséget, de megannyi örömöt is magába foglalt. Hálás vagyok a tanáraimnak, akik mindig mellettem álltak és segítettek, de ezek az évek ráneveltek arra is, hogy nagyon sokat számít az önálló munka, a szorgalom és az, hogy van az ember mögött egy támogató család.  Művésztanulmányaimat tavaly a Zeneakadémia Nagytermében tartandó diplomakoncertemmel zártam le, amely eddigi életem legnagyobb koncertélménye volt.

Mesélj a versenyekről, fellépésekről! Hol jártál, miket énekeltél, miket tapasztaltál?

Az évek alatt számos ösztöndíjat nyertem, amelyekkel külföldi zenei fesztiválokon vehettem részt. Főként Ausztria és Spanyolország szerepeltek az úticéljaim között, híres énekesek mesterkurzusain vehettem részt, elképesztő szakmai tapasztalatokkal rendelkező zenészeket ismerhettem meg, együtt zenélhettem különböző európai és amerikai egyetemek tehetséges hallgatóival. Bár angolul, németül mindenki beszél valamilyen fokon, nem mindenki tudja magát tökéletesen kifejezni. Egy hatalmas áldásnak éltük és éljük meg minden egyes alakalommal, hogy van a kezükben egy olyan tudás, egy nyelv, a zene, amellyel a legmélyebb érzéseinket, gondolatainkat is tudjuk közvetíteni.

És a jövő? Mik a közeli és a távoli terveid?

Mivel én még mindig fiatalnak számítok, szeretnék még többet tanulni, valahol Európában egy operastúdiót elvégezni. Mindenképpen szeretnék huzamosabb ideig színpadon állni, nem csak operákban, de oratóriumokban is énekelni, dalesteket adni. Tudom ez sok minden, de úgy érzem rengeteg érzelem kering bennem, amelyeket a zenén keresztül szeretnék átadni a közönségnek.

Az idei tanévben elvégeztem az énekművész tanári szakot a zeneakadémián, így a későbbiekben nem tartom kizártnak azt sem, hogy egyszer majd tanítsak.

Mire jut még időd a zene mellett?

Arra jut időnk, amire szeretnénk, hogy időnk jusson. Én nagyon fontosnak tartom, hogy minél több külső inger érjen bennünket, legyen miből táplálkoznunk a színpadon. Új tapasztalatok és emlékek gyűjtése elengedhetetlen a hiteles interpretáció érdekében. Szívesen töltök időt a barátaimmal, kirándulunk, biciklitúrázunk, beszélgetünk, társasozunk. Fontos a családdal töltött idő, a nyaralások, programok, ezek szükségesek a kiegyensúlyozott zenész élethez. De ha ki kellene emelnem két dolgot, amely számomra a leginspirálóbb, akkor azok a repülés és az utazgatás lenne.

Hogyan ajánlanád másoknak a zenét, az ezzel való foglalkozást? Miért érdemes? Mit kapunk tőle?

Biztos vagyok benne, hogy a zene mindenki életében jelen van. Bármilyen formában is. És ez jó! Én nagyon sokféle zenét szeretek, szerintem mindegyiknek megvan a funkciója, mindegyik lehet értékes zene.

A klasszikus zene sok képességünket fejleszti, hat az érzelmi intelligenciánkra, és ahogy már említettem a kezünkbe ad egy eszközt, amellyel képesek vagyunk kommunikálni, érzelmeket kifejezni. Ha megismerjük, sok más művészeti ágazat kérdéseire is válaszokat nyerhetünk, ugyanis a művészetek gyakran összekacsolódnak, egymásból táplálkoznak. Egész életünk során folyamatosan olyan ingerek érhetnek minket, a zene, a képzőművészet, a tánc, az építészet és még sok más által, amelyek egy kódolt nyelven vannak, és csak azok számára elérhetőek, akik értenek hozzá.

Ám, hogy ne csak beszégessünk a zenéről és Edina gyönyörű hangjáról, hallgassatok meg egy dalt tőle a macskák youtube csatornáján!