A Macska Maharadzsa kalandjai című mesekönyv írójának Christine Plenternek újabb könyve jelent meg a napokban Egyiptomi Macskaland címmel. A gyerekregény főhősei, a már ismert birodalom uralkodója és macskabarátai mellett újabb szereplők lépnek színre az időutazásos kaland során. Ez alkalomból beszélgetek Christine-nel írásairól, szereplőiről, a történetek hátteréről és a meséről, annak szerepéről mindennapjainkban.

Hogyan kezdtél el írni, mi vezetett az íráshoz?
Mint a legtöbb gyerek, én is imádtam a játékaim segítségével egy mesebirodalomban, történeteket kitalálva játszani. Harmadikos vagy negyedikes lehettem az általános iskolában, amikor „Első meséim” címmel le is írtam ezekből néhány oldalt és bezártam az íróasztalfiókba. Ha jól emlékszem Katrin babámról szóltak, de sajnos már nincsenek meg. Innentől kezdve egyre sűrűbben próbálkoztam, de zárkózott típus lévén, nem mertem vele nyilvánosság elé állni. Később, egy tíz évig tartó külföldön töltött korszakom élményeit és véleményemet levelek formájában örökítettem meg, ezzel tovább „etetve” a fiókot. Bő két évtizedbe tellett, hogy fel merjem vállalni, majd publikálni a gondolataimat.

Miért pont meséket írsz?
A Macska Maharadzsa mesék papírra vetésének története tizenhárom éve kezdődött. Akkor másoddiplomáztam a Pécsi Tudományegyetemen, és ezzel egy időben született meg a fiam is. Az anyaságot helyeztem előtérbe és teljesen más gondolatok, érzések lettek fontosak, mint az azt megelőző „pörgős” életemben. A gyerek mellett természetessé vált, hogy az ő nyelvén, a mese nyelvén fejezzem ki magam. Főleg állatos meséket írok, mert egész életemet végigkíséri az állatok szeretete és egyfajta kíváncsiság irányukba. Sokat időt töltök közöttük, foglalkozom velük és az őszinte, allűrmentes viselkedésük tükre elé helyezem, és ezen keresztül ábrázolom az emberi cselekvéseket, gondolatokat. A gyerekek ezt tökéletesen megértik, hiszen ők is őszinték, tiszta gondolataikat még eredeti, egyenes formában fejezik ki.

Miben látod a mese fontosságát?
Ezt már nagyon sok szakember, pszichológus nálam jobban megfogalmazta. A mesék élénkítik, erősítik a képzelőerőt, levezetik – az akár tudat alatt felgyülemlett – feszültséget, segítenek kibeszélni-kijátszani a félelmeket, rejtett aggodalmakat, önbizalomhiányt, vágyakat, de az örömöt is. A mesékben győz az igazság, mindenki méltó helyére kerül, az emberi értékek többet érnek a „látszatvilágnál”, toleráns viselkedésmintákat mutatnak, szép szóval nevelnek és önfeledt kikapcsolódást nyújtanak. Sok felnőttnek is szüksége lenne rá, hogy elmerüljön a mesevilágban. Akinek gyereke születik és mesélni kezd, az megtapasztalja mindezt és megérti, miért van szükség arra, hogy mesét olvassunk a gyerekeknek. Én ehhez szeretem még hozzáfűzni, hogy a fejből mesélés, a családunk számára kitalált, egyedi mesék ugyanilyen fontosak, mert egy erős gondolati kapcsolatot alakítanak ki és táplálják az összetartozás érzését szülők és gyerek között. Azok számára, akik ebbe nehezen vágnak bele – talán mert úgy gondolják, hogy ez nekik nem menne, vagy gondolataikat túlságosan lekötik a napi feladatok – írtam egy egyszerű segédletet. Ez az oldalamon Kis Vörösmacska blogjában található.
De nem kizárólag meséket írok. Vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy a felnőtteknek is mesélek. Hamarosan olvasható lesz a weboldalamon egy novella-kisregény füzérem, amellyel egy részünk, lelkünk újjászületéseiről, a sors által felkínált fejlődési lehetőségeinkről szeretném elgondolkodtatni az olvasót. Ez az évszázadokon átívelő, különböző történelmi korokban játszódó érzelmi érési-, tanulási folyamat Lélekfüzér címmel lesz – várhatóan ősszel – elérhető a weboldalamon.

Térjünk vissza a mesékhez! Miért pont macskákról szólnak?
A főszereplők macskák, de sok más állat is megjelenik a mesékben. A négy főhős létező „személy”, akik az évek során hozzánk keveredtek. Fiam nagyon megszerette őket, az ő érzésvilága volt hatással rám. Kitaláltam, szóban megrajzoltam egy macskabirodalmat, ahová a velünk élő állatok egy varázslatos fenyőfán keresztül átjárhatnak. Persze itt más állatfajok is élnek, és a birodalomban történő események kapcsán mesélek a gyerekeket érintő viselkedésmódok, a környezetükben felmerülő problémák lehetséges megoldásairól.

A most megjelent mesekönyved, az Egyiptomi Macskaland tehát nem csak egy különálló gyerekregény?
Önálló regényként is élvezhető, de az ezt megelőző mesekönyvből már meg lehetett ismerni a szereplőket. Továbbá a weboldalamon egy minimese sorozatot is írok – ugyanebben a macskabirodalomban játszódó eseményekről –, amelyet hamarosan összeszerkesztve, nyomtatott és e–book formában is elkészítünk. Úgy tapasztalom, hogy a kisebb gyerekek a rövidebb mesékből álló sorozatot kedvelik, amelyben a már megismert szereplők mellé időnként újabbak lépnek. A már önállóan olvasni tudó és szerető gyerekek már a többszálú cselekményt tartalmazó regényt forgatják szívesebben. Mivel pedig a már megismert és megkedvelt szereplőkkel az élénk fantáziájú gyerekek is képesek és szeretnek kitalálni újabb történeteket, macskafőhőseimet rajzban és horgolt figura formában is elkészítettük. A most megjelent regényben a rajzok színezhetőek, és ezt tervezzük a minimese válogatás kötetben is. A horgolt szereplők figura és könyvjelző alakban megvásárolhatók a weboldalamon.
Viszont szeretném kiemelni, hogy a weboldal nem kizárólag meséket közvetít. Főszereplőim blogokat vezetnek, amelyekben olyan embereket mutatnak be, akik különböző területeken sokat tesznek a gyerekekért, többen közülük éppen az állatok bevonásával. Ezenkívül hasznos információkat, ötleteket, kedvcsinálókat is tartalmaznak rovataik.

Amikor nem írsz, mivel foglalkozol még?
Ez elég szerteágazó. Iskolákban és óvodákban is tartok meseórákat. Ezeken a foglalkozásokon bemutatom a macskavilágot és közösen találunk ki a gyerekeket érdeklő és érintő témákról meséket. Valójában ők alkotják, szerkesztik a mese vázát, én pedig kérdésekkel terelgetve őket összefoglalom, mesévé kerekítem. Kórházban is jártam már mesét olvasni és „írni”, és ez élen áll a további terveim között is. Úgy gondolom, hogy a mese leköt, eltereli a figyelmet, örömet szerez, felold. Sőt, véleményformálásra és gondolkodásra is késztet minden korosztályt.
Ezenkívül egy tanoda ügyeit is szervezem és intézem, ahol gyerekek korrepetálása, készségfejlesztése zajlik. Szabadidőmben pedig lovakkal foglalkozom, képzem, lovaglom őket, valamint a kutyáimmal járok erdőt-mezőt. Feltölt, segít a gondolkodásban, ihletet ad.

Mi a „hitvallásod, missziód” a könyveiddel, írásaiddal kapcsolatban?
Természetesen szeretném, ha szórakoztatnának, kikapcsolódást nyújtanának az olvasó gyerekek és felnőttek számára egyaránt. Meséimben, térben és időben egyaránt utaznak főhőseim, akárcsak a most megjelent regényemben, amely az ókori Egyiptomban játszódik. Jelenleg egy ősi Kínában zajló kalandos küldetésen dolgozom. Igyekszem a történelmi korokról és helyszínekről valós, ám mesébe szőtt ismereteket átadni, mert ezzel a gyermekolvasók ismeretanyaga, tudása „játszva” bővülhet. E mellett nagyon fontosnak tartom, hogy a mára kissé elanyagiasodott értékrendű világunkban maradjon helye a felvállalt érzelmeknek, a fantáziának, az őszinte emberi kapcsolatoknak is. Remélem, ehhez könyveimmel egy picit hozzá tudok járulni.

(Király Glória)